AKTUÁLIS


Bükki barangolások

Mintegy hatvanötezer esztendővel ezelőtt a barlangból kinézve mindenütt erdő volt látható. A szédítő mélységben alant rohanó víz talán még több volt, mint patak, a későbbi szőlőhegyek még egybeolvadtak a lombkorona alatt. A barlangot ma Suba-lyukként ismerjük, a Hór patak völgye pedig a legnagyszerűbb választás, ha az ember méltó módon akarja megközelíteni a Bükkalját.
Írta: Ercsey Dániel


Az Anonymus által írt Gesta Hungarorum már tartalmaz bükkaljai helységneveket, megemlíti Kács és Emőd települést is. A történetírás szerint a területet a honfoglaló magyarokhoz csatlakozott nyolcadik törzs, a kabarok kapták szállásterületül, miután vezetőjük, Ócsád hűségesküt fogadott Álmosnak. Az ő fia, Örs vagy Örösúr birtokai azonban nem gyarapodtak a környéken, így feltételezhetjük, hogy Bükkalján csak a nemzetségfő és közvetlen környezete telepedett le. Az évek során a nemzetség tagjai lassan felvették a falvaik nevét, így a Tibold majd Daróczi családok és a Gesztyek biztosan az Örs nemzetségből származtak. Nemzeti tragédiáink sorában az első talán a közeli Muhi melletti csata. Béla lóhalálában menekült a színhelyről és bizony csak futtában látta Emőd, Kács vagy Cserép házait. Miután azonban Ödögej nagykán halála hazaszólította Batut, a tatár sereg vezérét (aki nem volt más, mint Dzsingisz kán unokája ), a király kapott néhány év fórt, amit legalább jól használt ki, tudniillik nekilátott kővárakat építeni, a környéken ma is sok romvár őrzi ennek az emlékét.



Az ezt követő zűrzavaros évszázadok után Mátyás király a következő, aki némi szerepet szán a környéknek. Kövesd (a mai Mezőkövesd) kedvelt tartózkodási helye az Igazságosnak, a kedves anekdota szerint a matyók neve is innen ered, úgymint Mátyás emberei. A gúnynév rajtuk maradt, ők azonban büszkén viselték és viselik is a mai napig. 1544-ben már török hódoltsági terület a Bükkalja, csak Eger tartja magát még viszonylag sokáig. (Az idevágó legenda szerint a királyné, Izabella Buda eleste után Erdélybe menekült és a határról visszatekintvén a magára hagyott országra az S.F.T. betűket véste egy hársfa törzsébe. „Sic fata tulere”, vagyis „A sors akarta így”.) 1587-ben az országgyűlés a még mindig ellenálló Eger főkapitányává felsővadászi Rákóczi Zsigmondot nevezi ki, kinek ükunokája egy bizonyos Ferenc még komoly dolgokat visz majd végbe alig százhúsz évvel később. 1596-ban azonban elesik Eger is és a későn érkező császári sereg már csak a távolodó török hadakkal tud megütközni Mezőkeresztes mellett. A magyar sereg Emőd felől közelített a csatatérre és vereséget mért az oszmán csapatokra. A rettegett janicsárok futottak ahogy bírtak, de mint később kiderült, nem volt miért. A császári sereg fosztogatni kezdte a hátrahagyott török tábort és rövid idő alatt alaposan felöntött a garatra. (mivel egy 1577-es dézsmajegyzék már a szőlőt tekinti a gazdaság alapjának a környéken, vélhetően bükkaljai bortól részegedtek le a dicső lovagok) Ezt látva a török hadak rendezték soraikat és megfordulva szétverték a „győztes” csatát ünneplő császáriakat. A fényes szultán annyira szaladt a csatából, hogy csak Szolnoknál értesült róla, a vesztes csata a győzelmével ért véget. Ugyan a Habsburgok 1699-re felszabadítják majd egész Magyarországot, még sincs béke sehol. Jelzi az állapotok rosszra fordulását a Wesselényi-, majd a Thököly féle felkelés is. Az 1703-ban kirobbant Rákóczi-szabadságharcnak jelentős ütközete nem volt a környéken. Az 1780-as években az osztrák hadmérnökök és térképészek által készített ún. első katonai felmérés térképein jól láthatók a falvak melletti kiterjedt szőlőhegyek.

Az 1848-49-es évek azonban újra fontos embereket kapnak a Bükk déli lejtőiről. A fentebb már említett ősi Szemere család egyik tagja, Szemre Bertalan a Batthyány kormány belügyminisztere, majd később miniszterelnöke lett, pártfogoltja, Eötvös József (aki íróként legalább akkora sikereket ért el, mint politikusként) pedig a vallási és közoktatásügyi tárcáért volt felelős. Szemere Bertalan a borvidékhez tarozó Vattán született, míg Eötvös egészen 1840-ig apja sályi birtokán élt és alkotott. A szabadságharc honvédeinek fegyvert készítő Ziegler Sándor 1860-ban költözött Sályba, ahol tizenhárom évig lakott a családjával. Fia, Géza három évig járt itt általános iskolába hogy később, amikor már ismert íróvá vált, több művében is megemlítse a falut és leghíresebb művét is a Bükk déli lejtőire helyezze…ha még nem mindenkinek esett le a tantusz, az ifjú Ziegler Géza később Gárdonyi Géza néven lett ismert és írta meg az Egri Csillagokat.

A Bükkaljai tájat ezután elkerülték a történelem viharai, a második világháború vége felé folytak ugyan harcok a környéken, de a legjelentősebbek is csak néhány napig tartottak. A terület borainak jó hírét elsősorban a vulkáni tufába vájt pincéknek köszönhette és sokáig az egykor volt Miskolci Borvidékhez tartozott. A filoxéravész azonban itt is tönkretette a szőlősgazdákat és a szőlők kiterjedése soha nem érte már el a régi területekét. Trianon után a terület borászata elvesztette a legfontosabb piacát, majd amikor 1970-ben önálló borvidékké vált, a nagyüzemi gazdaságok felhagyták a legjobb dűlőket és lehúzódtak a könnyebben megművelhető területekre. A borvidék lassan ébredezik a múlt csapásai alól, előbb a falusi vendéglátás terén értek el eredményeket, majd a bogácsi és a mezőkövesdi fürdők kezdték vonzani a látogatókat. A kiürült pincesorokra újra élet költözik, és hangos jókedv töri meg a nyári éjszakák csendjét. A régi dűlőkön újra szőlő zöldell, a táj magához tér. A bor csak most kezd el felzárkózni az előbbiek mellé, de higgyék el, a borvidék lehetőségeiknek határa a csillagos égben van csak meghúzva.

Ezek után tételezzük fel, hogy az emberfiának nyakába szakad a szabadság és egy hosszú hétvége erejéig azt csinál amit akar. Tanakodik otthon a család, az egyén, az indivídum fülében dübörögnek a gondolatok mit is kéne, merre is kéne, mire is elég a hónapok alatt nehezen félretett pénz. Persze szempont a kor, a gyerekek, a jó levegő, a reuma és még annyi minden…Lássunk hát egy ötletbörzét a Bükk-hegység déli lejtőin, mert itt mindenki talál magának valót.



Bükkbédekker

Ha a térképre tekintünk, Észak és Dél Amerikát egy keskeny földsáv köti össze, ami a Közép Amerika nevet viseli. Bármennyire keressük is azonban, a Kisamerika nevet nem találjuk a környéken. Persze itt most nem földrajzi fejtegetés következik, inkább turisztikai így megnyugodhat a kedves olvasó…Kisamerikát Magyarországon kell keresni, méghozzá a Bükkalja egyik kedves kis településén, Cserépfalun. Ha nem hiszik, járjanak utána!

Kedves olvasóink, egy lépést se tovább, igenis érdemes megállni Mezőkövesden, merthogy valószínűleg a közelben járnak. A Matyóvidék központjában rengeteg érdekes kiállítás és alkotóház működik a köztudottan legkeletebbre szakadt palóc népcsoport, a matyók életével, szokásaival, cifra bútoraival kapcsolatban. Leginkább természetesen a Matyó Múzeumba érdemes ellátogatni, ahol rendszerezve kapjuk az információt. Ebéd után jól eshet egy kis pihenés a bogácsi termálfürdőben, amelynek vize rengeteg panaszra ad gyógyírt (részletesebben lsd. a fürdő honlapján), lehet úszni, pihenni, megint úszni, esetleg egy masszázs, kevésbé szerencséseknek az EP által kiírt gyógykezelés, majd megint pihi. Jó hely, mi este ki sem akartunk jönni a medencéből. Ha már a nap elindult megpihenni a hegyek mögé, sétáljanak ki a cserépúti pincesorra, ahol néhány borász mindig kínálja a finom bükkaljai borokat. A pince előtt ülve, rácsodálkozva a kéklő hegyekre az ember néha úgy érzi a Kárpát-medence bizonyos magasabb tájain üldögél, kezében egy pohár leánykával és hogy az élet talán mégsem olyan végtelenül gyors és szomorú valami. Ha sportosabb dologra vágynak, induljanak el a Cserépfalutól északra található Hór völgybe egy kis gyalogtúrára.(előtte pedig hívják fel a helyi borút elnökét, Kósik Istvánt és beszéljenek meg ebédidőre egy „pince, bor és nótatúrát” ebéddel egybekötve!) Nem kell kemény menetelésre számítani, a túra biciklivel is könnyen teljesíthető. A völgy elején található fent a sziklák között a Suba-lyuk barlang, ahol a neandervölgyi ősember 60000 éves csontjait találták meg (a leletek Cserépfalun, a Suba-lyuk Múzeumban vannak kiállítva), komoly kaptató feljutni az üregig, de megéri. A túra után ha még van energiájuk, irány a közeli Bükkzsérc, ahol az ország első zsűrizett faragott tufapincéje található, a Pelyhe pince. . Ha esetleg valakinek mindene a lovaglás, Cserépfalun és Bogácson is hódolhat szenvedélyének. Persze Cserépfalu nem az igazi a bevezetőben már említett „kisamerika” megtekintése nélkül. A Berezdaljai pincesortól nem messze, a falu nyugati oldalán emelkedő dombba vájva barlanglakásokat találnak, ezt hívja az elmés népnyelv „kisamerikának”. A magyarázatot azonban itt sem kaphatják meg, ezért bizony oda kell utazni. Cserépváralja mellett találhatók ugyanis az ún. kaptárkövek, amelyek a vidék geológiai-historikus látnivalói között az első helyen állnak. Aki már járt Kappadókiában, az tudja hogy az Ercyas vulkán mit épített ott tömegesen, aki még nem jutott el Törökország középső részére, az jöjjön a Bükkaljára! Kicsiben megkapja a török csoda mását, igaz nem laknak és nem is laktak benne sosem, viszont a sziklasüvegekbe vájt kőfülkék kultikus használatra utalnak. Tibolddaróc is sok érdekességet rejteget. A faluban öt kastély és kúria található, ebből kettő elég romos állapotban, de ezeket érdemes felkeresni azoknak akik fogékonyak az építészet szépségeire. A Gencsy kúria például egészen fantasztikus barokk jegyeket mutat, romosan is impozáns kontyolt tetővel. Bár kertjét már rég felparcellázták, a régi térképek tanúskodnak nagyságáról, szépségéről. A pincéket persze itt sem szabad kihagyni, ebéd után lehet is indulni a kóstolóösvényen amelynek végén csak garantált jókedv várja az érdeklődőket. Ezután irány Sály, ahol Gárdonyi Géza töltött néhány évet folyamatosan költözködő gyermekkorából, állítólag egy helyi irodalomtanár meg is buktatta a későbbi írót. A faluban a tájház falán emléktábla figyelmeztet a nagy nemzetmarketinges nyomára. Van itt még kastély is jónéhány, legfontosabb azonban az Eötvös birtok, ahol báró Eötvös József író-politikus élt és alkotott néhány éven át.(akkoriban az apja birtoka volt a vidék)



A végkövetkeztetést levonni nem nehéz. A Bükkalja és a hegység északi ill. keleti régiója rengeteg látnivalót rejt. Sajnos a térség az ország kissé elfeledett részén fekszik, de már felkészültek a vendégfogadásra. A lankás dombokra szőlők szaladnak fel katonás sorban, a magas hegyek pedig túrázásra csábítanak. Az emberek kedvesek, vendégszeretőek és nagyon-nagyon tenni akarnak valamit, hogy mit azt talán még ők sem tudják, hisz amit tesznek több egyszerű üzleti érdeknél, pénzkeresési lehetőségnél. Ha ezek a falvak felébrednek, ha újra lüktet majd a vér a pókhálós erekben akkor ezek a közösségek megtartó erejűvé válhatnak és ez nagyon fontos dolog! Nem lesz több nagyapa akinek már nincs kinek megmutatni a metszés csínját-bínját, nem lesz több nagymama aki otthon ül egyedül és sírba visz magával a világ legjobb hecsedlilekvárjának titkos receptjét. Ha felfedezzük ezeket a tájakat, a megszerezhető élmény mellett életet adunk és reményt. Ha a fiatalok már nem elmenni, hanem majd otthon maradni akarnak, ha ráébrednek hogy a hagyományaik nem feleslegesek, hanem továbbadásra érdemes, fantasztikus szokások, akkor majd újra gyermekek születnek a falvakban és valami megmagyarázhatatlan elégedettség veszi át a mostani lemondás, vagy jobb esetben megszállott remény helyét. Nagy a felelősségünk! Nem egy borvidéket, egy egész országot kell majd így felébresztenünk…

A jelen cikk kizárólag a BORIGO Online Bormagazin oldalain érhető el.
A Bükk témájával részletesen foglalkozik a BORIGO 2009 áprilisi száma.


« Vissza az előző oldalra

BORIGO ONLINE - Minden jog fenntartva 2013