AKTUÁLIS


A portugál paradoxon

Június elején Portugáliában, a Douro-völgyében rendezték azt nemzetközi szakmai konferenciát és bortúrát Douro Internacional címmel, amelynek célja, hogy bemutassa a portói borok új arcát, fejlődési lehetőségeit, termelési és piaci problémáit. A cél, hogy nemzetközi tapasztalatcserével választ találjanak a legégetőbb kérdésre: miért csökken a portói borok exportja évről évre, milyen jövő vár a borvidékre?
Írta: Demők Nóra


A portói a világ egyik legismertebb erősített bora, amely a tartósításnak és egy extrém történelmi helyzetnek köszönheti születését, de azt már kevesebben tudják, hogy a portói alapanyaga kizárólag a Douro-völgyéből érkezhet, amely a világörökség része. Ezek az értékes, egyedi borkülönlegességek a kivételes érlelési potenciáljukkal (negyven-ötvenéves portóik is vígan élik világukat és az idővel egyre jobbak lesznek) valójában egyre kevésbé keresettek a világ borpiacán, szembe kell nézniük a csökkenő árral és exporttal, a már érezhető globális felmelegedés okozta termelési kihívásokkal is.
A Team Douro szakmai szervezet nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy összefogja a Douro borászatait, és a kutatóintézetekkel, szövetkezetekkel (ún. cooperativ) együttműködve a jövőre készítse fel a borvidéket. Azt erre hivatott nemzetközi konferencián Champagne, Rioja, Chianti és Napa Walley mellett Tokaj is a meghívott borvidékek között volt.


Tradíció és modernitás



A szőlőművelés hagyománya Portoban is évezredekre nyúlik vissza. A főníciaiak után a görögök és rómaiak is műveltek szőlőt, az itt termelt borok a Római Birodalom más részeibe is eljutottak. A portóit a világon mindenhol ismerik, helye az erősített borok között évszázadok óta biztosítva van. Legfőbb piaca mindig is Anglia, Nyugat-Európa volt, létezését, technológiáját is egy angol szerzetes felfedezésének köszönheti, aki rátalált Douro-ban arra az apátságra, ahol a brandy-t nem a száraz borhoz, hanem a még erjedő musthoz adták hozzá, így az eredmény édes bor lett, amely kibírta a hosszú tengeri szállítást is a magas alkoholnak köszönhetően.




1756-ban a Douro-völgyben jött létre a világ második „földrajzi eredetvédelme”. Tokajban volt ugye az első 1737-ben, bár ezt a tényt sok szakirodalom nem veszi figyelembe és a Douro-t jegyzi elsőként - természetesen a portugálok is így gondolják. Mérete, lakossága, fejlettsége és gazdasági mutatói miatt sokáig Portugália volt Magyarország számára az összehasonlítási alap. A szakmai kerekasztal beszélgetésen kiderült, hogy hasonló problémákkal néz szembe a két történelmi borvidék: a Douro-völgyben is olcsón, jóval a nemzetközi piaci árak alatt értékesítik a szőlőt (Napa-völgyben, Kaliforniában közel nyolcszorosa az európai áraknak), a kézi munkaerő egyre nagyobb problémát jelent, drágul a zöldmunka, de a borok eladási árát nem tudják tovább emelni. Tokajt a konferencián Laurent Comas, a Pajzos Tokaj igazgatója képviselte, a Douro borászai érdeklődéssel hallgatták előadását a tokaji borokról, aszúkészítésről, a tokaji borok hazai és nemzetközi piaci helyzetéről, a két borvidék problémáit igencsak hasonlónak érzik.

Ez a föld a túlélésről szól… - A Quinta das Caravalhas szőlész-borásza így definiálta a Douro-völgyét, és minden oka megvan rá…A borvidék helyzetének megértéséhez nem árt tudni, hogy a Douro völgy az egyetlen hely, ahol a port wine készülhet, a világörökség része, területe 250 000 hektár, amiből 45 000 ha van szőlővel betelepítve, a portóihoz felhasznált szőlőt azonban csak 26 000 hektáron termesztik. Ma már a nem erősített borok és a portói fele-fele arányban készül Douro-ban.

Ha az ember hajóval kanyarog a Douro folyón, vagy végigautózik a teraszos ültetvények mentén, és látja a nagy múltú, angol és holland tulajdonban lévő portói házak és quinták (quinta=farm) neveit felírva nagy hollywood-i betűkkel, egy végtelen történetben érzi magát, ugyanis elveszti a fonalat, hogy épp a folyó melyik oldalán halad és kétségkívül a világ egyik legszebb borvidéke tárul a szeme elé.
A termelési körülmények extrémnek mondhatók: nyáron akár 38-40 fok is lehet, kizárólag kézi zöldmunka és szüret lehetséges a teraszokon. Néhány borászat a szüret után egy héttel, egyszer öntöz egy évben, küzd a szőlő, a borászatok a hegyekre, teraszokra kifejlesztett, saját kisméretű fűnyíróikkal dolgoznak a másfeles sortávú „micro-patamares” teraszokon. A tőketerhelés általában maximum fél kiló/tőke, 60 éves ültetvények is előfordulnak, és összesen 42 szőlőfajta, mind vegyes ültetvény, autochton fajták, itt a terület a fontos. Többlépcsős szüretekkel dolgoznak, nincs zöldszüret, kizárólag érett alapanyagot szednek.

A fehér fajtákat a hegy tetején termesztik, ott mindig hűvösebb van, az atlanti hatás jobban érvényesül, fagyveszély van novembertől márciusig, amikor 0 és 7 fok között ingadozik a hőmérséklet. Átlagosan hatévente látnak havat, májusig esős tavasz a jellemző. A talaj ősi palakőzet (xistoso), amely a komplexitását adja a bornak, ezt erdőtalajréteg fedi. A csillámpala teraszokat robbantással alakították ki a 1970-es 80-as években, amelyeken maximum három szőlősor fér el. A legelterjedtebb kékszőlő a torigua franca (francesca), jó portói alapanyag, illetve a torigua nacional, amely a Douro-völgy legnépszerűbb fajtája, komplex szeder, áfonya, rózsa, rozmaring aromái a hordós érleléssel jól érlelhető borokat adnak. Fehér szőlőfajtáik a alvarinho, viosinho, muscat.


Innováció, kutatás, jövőkép



Az 1950-es 60-as években megjelentek a szövetkezeti pincészetek modern borászati üzemekkel (Cooperativa), csak ők vehettek szőlőt a termelőktől, ez a helyzet a kilencvenes évek elejétől megváltozott: újjáépültek és újraszerveződtek a kisbirtokok, megszűnt a szövetkezetek monopol szerepe, de a szerepük jelenleg sem elhanyagolható. Az ország 1986 óta EU tagállam, rendbe tették a szabályozást, a termelést, jelentős technológiai fejlesztések folytak a borágazatban.




A portói borok exportja rohamosan csökkent az elmúlt években, 2007-ben 20%-kal kevesebbet adtak el a világ borpiacán, mint azt megelőző évben. Az évente termelendő portói mennyiségét a piaci igények függvényében az Instituto dos Vinhos do Douro e Porto szakmaközi tanácsa határozza meg, elsősorban a minőség a fontos.

A nemzetközi konferencia és találkozó konklúziója, hogy a borvidéknek újra kell pozícionálnia önmagát, új technológiákat meghonosítani. A technológiai befektetések kutatásokon alapulnak, az itt élő autochton fajtákat kutatják, amelyet a Trás-o-Montes és az Alto Douro University támogat. Fejlesztik a turisztikai szolgáltatásokat, luxus kategóriájú farmok, ún. „quinta”-k épülnek, új célpiacokat keresnek (pl. ír turisták száma rohamosan növekszik a célzott marketingnek köszönhetően) Hárommillió eurót költenek éves szinten fejlesztésre, a régióra, biodiverzitás fejlesztésére és oktatásra együtt, konzultálnak a világ más tradicionális borvidékeivel. Versenyben kell maradni, a világörökségi státusz, mint márka, már nem elég.


« Vissza az előző oldalra

BORIGO ONLINE - Minden jog fenntartva 2013