BORVIDÉKEK


Balaton-felvidéki Borvidék

Írta: Borigo


Földrajzi elhelyezkedése
A borvidék földrajzilag két részre tagolódik. A keleti része a tulajdonképpeni Káli-medencét öleli fel, vagyis a Badacsonyi és a Balatonfüred-Csopaki borvidék közé eső területet míg a nyugati fele a Keszthelyi-hegység tágabb területének felel meg, kiegészítve Sümeg környékével. A két rész egymással nem áll földrajzi összeköttetésben, mert elválasztja őket a Badacsonyi borvidék.
A borvidék területe : 5200 Ha (ebből 5140 Ha I. osztályú)
A szőlővel betelepített terület : kb. 1300 Ha
A borvidék települései három körzetre oszlanak :
A Káli körzetben : Balatonhenye, Hegyesd, Köveskál, Mindszentkálla, Monostorapáti, Szentbékkálla
A Balatonederics-Lesencei körzetben : Balatonederics, Lesencefalu, Lesenceistvánd, Lesencetomaj, Nemesvita, Sáska, Uzsa, Zalahaláp
A Cserszegi körzetben : Balatongyörök, Csabrendek, Cserszegtomaj, Gyenesdiás, Hévíz-Egregy, Rezi, Sümeg, Sümegprága, Várvölgy, Vonyarcvashegy


Részlet a Szentbékállai kőtengerből


A borvidék adottságai
Éghajlata már nem mindenütt olyan kedvező (különösen a tótól távolabb eső részein), mint a szomszédos Badacsonyi Borvidéké. Termesztési viszonyai általában a Badacsonyi Borvidékhez hasonlóak.
A borvidék földtanilag is két jól elkülöníthető részre oszlik. A keleti résznek (Káli-medence) a meghatározó talajképző kőzete a bazalt és a vulkáni tufa akár alapkőzetként, akár a talajba került kőzetmálladékként. A nyugati részen viszont (Keszthelyi-hegység) az alapkőzet főleg dolomit és márga, a bazalt teljesen hiányzik! A dűlőket itt általában magas vályogtartalmú barna erdei talajok borítják.
A borvidéken csillog Európa legnagyobb meleg vizű tava, a Hévízi-tó.




A borvidék története

Az egész Balaton környékén nem ritkák a római kor 2000 éves emlékei. Az 1300-as évek elején a veszprémi püspökségnek már kiterjedt szőlőbirtokai voltak itt, de feltehetőleg már a kelták itt is termesztettek szőlőt.
Századokon át királyi birtokok és főúri szőlők, valamint kisnemesi szőlőbirtokok hirdették ennek a területnek a kiváló borait. Már a középkorban Tirolba és az Alpokon túlra, a délnémet területekre szállítottak erről a területről borokat. Az Esterházy család hercegi és grófi ága a környék legtöbb szőlővel rendelkező birtokosa volt, uradalmaikban rendszeresen készttettek természetes csemege-borokat. A XVIII. századi dézsmapincéjük még áll Szentbékkállán a templom feletti területen.
A borvidék a Balaton környéki borvidékekre jellemző módon az elmúlt 120 évben a tagja volt majd minden más a Balaton mellett fekvő borvidéknek, mígnem az 1990-es évek elején önállóvá vált, azonban mai nevét csak 1999-ben kapta.
Az egész borvidék a Balatonfelvidéki Nemzeti Park része.


A Tapolcai tavasbarlang



« Vissza az előző oldalra