HALASI GONDOLATOK: INTERJÚ SZŐKE SÁNDORRAL

A Közép-Magyarországi Pincegazdaság telepe Kiskunhalason a rendszerváltás után tíz évig az enyészeté volt, nem folyt rajta semmilyen gazdasági tevékenység. Nem volt ez máshol sem másként, Szőke Sándor egykori munkahelyét, a Halasvin Tajói Borkombinátját felszámolták a kilencvenes években.

Az itt felszabadult középvezetők, pincei dolgozók egy részét sikerült további együttműködésre megnyernie a borászat mai vezetőjének és tulajdonosának. Lehetőség volt 2006-ban megvásárolni és újraindítani a Halasi Pincegazdaságot, immár Kft. formájában. Az 1938-ban az akkori gazdasági fellendülés hatására épült telep ebben az időben már teljesen lepusztult, egyes épületeket újra kellett építeni, korszerű technológiával berendezni. Az új tulajdonosok hosszú távú stratégiát dolgoztak ki a fejlesztés érdekében. Kevés saját erő állt rendelkezésre, ezért hiteleket és támogatásokat vettek igénybe. Az eredmény a mára már rentábilisan működő borászati üzem.

DunaBor: Mit szerettek volna létrehozni, mik voltak az első elképzelések?

Szőke Sándor: Korszerű, minőségi borászatot szerettünk volna működtetni, kizárólag minőségi borokkal. A fajtaszerkezet adott volt, a Halasvin, a volt állami gazdaság egy nagyon komoly szőlészettel rendelkezett, amit szétosztottak, illetve megvásároltak az akkori dolgozók és a tagok. Én Imrehegyen rendelkeztem akkoriban egy nagyobb ültetvénnyel. Elképzeléseink szerint minőségi szőlő feldolgozására rendezkedtünk be, amely szépen, fokozatosan alakult ki.
Mára 27500 hektós tárolótérrel és borforgalommal rendelkezünk. A minőségi borászkodás egy ideig ment, de nem tudtunk belőle megélni. A technológia, befektetések, amortizáció nem állt összhangban a piaci árakkal. Váltanunk kellett, bevezetésre kerültek az olcsóbb tájborok is. Mára a gyöngyöző boroktól a tájborokon át a minőségi tételekig széles választékkal dolgozunk. Az alapítás óta sikerült kialakítani a teljes technológiát, palackozót, feldolgozót, felújítottuk a tárolóteret. Ötvöztük a korszerű és a klasszikus elemeket, hiszen 4000 hektó ászoktérrel is rendelkezünk, illetve a reduktív technológiához nélkülözhetetlen rozsdamentes acéltartályokkal dolgozunk.




DunaBor: A tájborok mekkora részét teszik ki az éves forgalomnak?

Szőke Sándor: Sajnos a nagyobb rész, mintegy 70 százalék tájbor, de így is igen nagy a piacvesztésünk, hiszen a legolcsóbb kategóriában nem tudunk megjelenni. Ennek oka, hogy olyan szőlőt, olyan bort tudunk csak készíteni, melynek magasabbak a költségterhei.

DunaBor: Van innen kiút?

Szőke Sándor: Évek óta keressük a megoldást. Véleményem szerint csak az összefogás segíthet. A magyar borászatban azonban közel tízezer bejelentett cég van, nagyon nehéz az együttműködés, integráció. Első lépésként a nagyobb borászatoknak kellene összefogni, akik egységesen lépnének fel a szakma szabályait sértők ellen. Az összefogás mellett hathatós kormányzati segítségre is szükség lenne. Kizárólag marketingeszközökkel nem tudjuk a gondjainkat megoldani. Ma a nagyfogyasztó jelenleg nem a borok élvezeti értékét és a minőséget veszi figyelembe, hanem az árat részesíti előnyben.

DunaBor: Milyen kormányzati segítségre gondol?

Szőke Sándor: El kellene érni, szabályozni, hogy a felvásárolt szőlőből készített bort megfelelő reális áron jelenjen meg a piacon. Ma olyan termékek is jelennek meg olcsó áron, amelyek nincsenek összhangban a közgazdasági, termelési költségekkel. Az lenne az elvárható, ha az árképzés során figyelembe kellene venni a minőséget. Nekünk, akik több szinten is képviseljük a régió érdekeit - Borrégió, Hegyközség – nincsenek eszközeink, amivel megállíthatnánk a káros folyamatokat. Ezek az alacsony árak a fogyasztók számára sem jók, hiszen 180 forintos áron nemhogy bort, de még virslit sem lehet tisztességes minőségben előállítani.

DunaBor: Hogyan dolgozik, mekkora területekkel rendelkezik a Halasi Borászat?

Szőke Sándor: Pályázatok segítségével és saját erőből építettük fel a borászatot, olyan technológiát alakítottunk ki, mely a szőlőtermesztéstől a palackozásig megfelel a kor kívánalmainak. Saját szőlőnk 87 hektár, ebből 75 hektár fiatal ültetvény, melyet már mi telepítettünk. Nagyon jó szerkezetű ültetvények ezek, a fehér szőlőfajták: Chardonnay, Cserszegi Fűszeres, Generosa, Szürkebarát, Zöld Veltelini, Rajnai Rizling, Bianca, Olaszrizling, a kékszőlők: Kékfrankos, Zweigelt, Pinot Noir, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon. Emellett integráljuk-koordináljuk a Kiskunhalasi Hegyközséghez tartozó 5-600 hektár körüli szőlőterületeket. Közel 300 hektárról vásárolunk fel, illetve segítjük az ültetvénytulajdonosokat gépi munkával, hosszú távú szerződéseket kötünk a szőlő felvásárlására.

DunaBor: Megállnak ekkora birtoknagyságnál vagy tovább kívánnak növekedni?

Szőke Sándor: A gazdasági válság kissé visszafogta a céget. Jó lenne telepíteni még, de most nem kedvező a gazdasági helyzet rá. Nemrég telepítettük el az utolsó 25 hektárt, most a borászati beruházásokra koncentrálunk.

DunaBor: Nem fenyeget az a veszély, ami az ország más borvidékein is kézzelfogható, hogy elfogy a felvásárolható szőlőmennyiség? Számos borász már nem is a palackszám növelése érdekében telepít, hanem mert fél, hogy nem lesz honnan vásárolnia, tönkremennek, kivágják vagy elhagyják a szőlőket a gazdák.

Szőke Sándor: Igen, ez konkrét veszély, bár azért azt látni kell, hogy teljesen önellátó egy ekkora borászat sosem lesz, nem is feltétlenül kell erre törekednie. Jelenleg még elég szőlőterületet művelő gazdálkodó található a környéken. Mint a hegyközség elnöke feladatom segíteni a szőlő elhelyezését illetve az eladását. Közös érdek, hogy megmaradjanak a szőlőterületek Kiskunhalason.

DunaBor: Minőségben lehet tovább lépni a régióban? Lesz a minőségi alföldi boroknak piaca a jövőben?

Szőke Sándor: A prémium minőségű borokkal mi nem tudunk és nem is akarunk versenyezni, nekünk az adottságokra jellemző előnyeinket kell kihasználni a borok készítésekor. Nálunk is lehet nagyon jó minőségű borokat készíteni, melyek tökéletesen megfelelnek a változó félben lévő fogyasztási, étkezési kultúrának. A „reformételekhez” a könnyedebb borok valók. A Duna Borrégió borászatai felkészültek arra, hogy ezt a réteget, ezt a piacot kiszolgálják. Könnyed, fűszeres, primőr jellegű borok készülnek, reduktív technológiával. Ez az 5-700 Ft/palack árkategória, mely az elmúlt időszakban valamiért nem volt igazán sikeres. Azonban mostanában kezdenek a vásárlók – szemléletváltás, de lehet, hogy csak anyagi nehézségek miatt - errefelé mozdulni. Rájöttek arra, hogy az Alföldön is teremnek nagyon szép bortételek. Több nemzetközi (Cannes-i rozévilágbajnokság) és hazai (Év Bortermelője díj) eredmény született, melyek ránk irányították a figyelmet. Frittmann János, Gálné Dignisz Éva példái mutatják, hogy minőségben is előrehaladt a régió. Reméljük, erre a minőségre igény is lesz a jövőben, méghozzá egyre nagyobb mennyiségben.

DunaBor: Talaj- és klimatikus adottságok tekintetében mire képes az Alföld?

Szőke Sándor: Hiszem és tudom, hogy régiónk a szőlőtermesztés szempontjából az egyik legalkalmasabb terület Magyarországon, és nemzetközi viszonylatban is megállja a helyét. A napsütéses órák számát, a hőmérsékleti viszonyokat, a csapadékot, sőt még a talajszerkezetet is ide sorolom, melyek mind-mind az előbbi állításomat igazolják. Ma már nem a futóhomokon, hanem 20-25 aranykoronás földeken zöldellnek a szőlők. Ennek következtében jelentősen emelkedett a borok színvonala, minősége is. Nem akarunk a prémium kategóriával versenyezni, de megfelelő technológiával, felfogással, szaktudással igen nagyot emelkedhet a régió általános színvonala, megítélése. A Dunától keletre, a Dunához közel a talajokat a hordalékok határozzák meg, elég sok a löszös rész. Igen jó szerkezetű talaj, ökoklíma a jellemző. Bár saját gyökéren is lehetne termeszteni a szőlőt, egyre jobban terjed az oltványok telepítése. A téli- és tavaszi fagyok jelentenek évről-évre gondot, az oltványokra a téli fagyok a veszélyesebbek. Mi saját gyökérrel és oltvánnyal is telepítettünk. Az oltvány jobban, agresszívebben veszi fel a tápanyagokat, hátránya a kifagyás veszélye, ezért a költségesebb takarással védekezünk ellene. Gyakori az egyes függöny művelésmód, hiszen célszerű minél magasabbra vinni a termőkarokat, hogy ne fagyjanak el.




DunaBor: Biogazdálkodás?

Szőke Sándor: Egyre többen vesznek benne rész. Én magam is gondolkodom ebben, de a folyamatnak nem tett jót a gazdasági válság, hiszen a biogazdálkodás nagyon költséges gazdálkodási forma, a belföldi piac pedig még nem értékeli igazán. Ezért nagy tételben egyelőre nem készül biobor a régióban. Számos hungarikum alkalmas biogazdálkodásra, de az új nemesítésű szőlők közül is érdemes néhánnyal foglalkozni. Jó példa erre Csizmazia Darab József Biancája, amelynek nagyszerű ellenálló képessége mellett sav- és cukortermelése is kiváló. A környéken az egyik legnagyobb Generosa-ültetvénnyel rendelkezem, nagy reménységnek tartjuk. Ezerjó és Piros Tramini keresztezése, a Tramini fűszerességét, az Ezerjó savát ötvözi. Próbálkozunk, hogy e szőlő alkalmas lehet-e a biotermesztésre. Érdekes, hogy az idei szélsőséges növényvédelmi viszonyokat a legjobban a Cserszegi Fűszeres és a Bianca vészelte át eddig.

DunaBor: Mennyire tudnak bekapcsolódni a borturizmusba, kicsit mintha egyedül lenne a borászat a környéken.

Szőke Sándor: A Duna Borrégiónak van borút egyesülete, több borútvonal létezik, melyek közül kettőnek részei, állomása is vagyunk. Ám véleményem szerint erre a tevékenységre az alföldi borászatok még nincsenek igazán ráhangolódva. Az okok a múltban és saját magunkban keresendők. Nem láttuk előre, hogy a borturizmus mennyire felértékelődik idővel. Kiskunhalason a 4-5 régi borászatból egyedül maradtunk, így nehéz helyi borturizmusról beszélni, amihez több állomás, pince kellene. Viszont Kiskunhalas rendkívül gazdag turisztikai célpontokban, melyekkel együtt tudunk működni. Nagy kincs a termálvíz, ki ne ismerné a halasi csipkét, lovas turizmus, tanyacsárdák vannak a környéken. Megjelent a tanyaturizmus, egyre több holland és német vesz a környéken saját tanyát. Május elsején rendezzük a halasi városnapot, szeptemberben pedig szüreti fesztivált. Ilyen alkalmakkor tízezres tömeg jelenik meg, de ez még nem igazi borturizmus. Borászatunkban sincs folyamatos vendéglátás, inkább alkalomszerűen, egy-egy előre bejelentett csoport számára tartunk kóstolókat, rendezvényeket.

DunaBor: Mely borokat emelné ki a választékból, melyekkel értek el sikereket?

Szőke Sándor: Azokat a fajtákat érdemes említeni, melyekből nagyobb mennyiséget, jó minőségben tudunk a piacra vinni. Chardonnay, Szürkebarát, Zöld Veltelini, Cserszegi Fűszeres és a Generosa a legsikeresebbek belföldön és külföldön egyaránt. Kékszőlőből a Cabernet és a Kékfrankos a legszebbek, utóbbi szerintem a régió legjobb borait adja. Hasonlóan kedvelt a Zweigelt is, illetve fűszeressége, zamatossága miatt a Pinot Noir kezd mostanában felzárkózni. Hazai szinten a kiskereskedelemtől a nagy üzletláncokig jelen vagyunk, viszonylag nagy mennyiségben. A környékbeli éttermekben pedig már újra lehet helyi, azaz halasi bort kapni. A palackos borok nagyobb részét belföldön forgalmazzuk, a kisebb része megy külföldre, ezen kívül hordós/lédig formában is szállítunk exportra. Európa majdnem minden országába vittünk már borokat. Eddig a legnagyobb a német piac volt, de az utóbbi időben nagy mennyiséget vásárolt fel a szlovák és cseh piac is, illetve fellendülőben van a lengyel export. Olaszországba Szürkebarátot, Franciaországba fehér borokat is küldtünk, de például a koszovói KFOR-t is kiszolgáltuk. Próbálkozunk a kínai piacokkal is. Nagy bánatunkra a volt szovjet tagköztársaságok, így például Ukrajna, Oroszország pénzügyi okok miatt nem tud szállítani ki bort. A tavalyi válság, a felgyülemlett készletek egyik fontos levezető piaca volt a cseh és szlovák piac, nemcsak hordós formában, hanem nagyobb mennyiségű palackos exportban is. Tőlem főleg minőségi borokat vittek, nekik köszönhető, hogy mára nagyjából egyensúlyba kerültek a készletek és a fogyasztás.

DunaBor: A válság érezteti még a hatását?

Szőke Sándor: A válság első részében a bankok nagyon bekeményítettek. A borászat nagyon érzékeny a finanszírozásra, hiszen ősszel igen komoly mennyiséget kell bevásárolni alapanyagból, azaz szőlőből. Emiatt, főleg a nagyobb, felvásárlásra berendezkedett borászatok a bankokra vannak utalva. 2008-ban a bankokkal kötött megállapodások után pár héttel ütött be a válság. A pénzintézetek újragondolták a hitelezést, amely nekünk sok kellemetlenséget okozott. Néhány bank más stratégiát választott, a termelők pedig megkeresték azokat, akik elfogadható feltételeket támasztottak feléjük. Mi szerencsénkre bankot váltottunk, a Rónasági Takarékszövetkezet Akasztói fiókjával kötöttünk hosszú távú banki kapcsolatot, amely-úgy gondolom- mindkettőnknek kölcsönösen előnyös. A válság másik része pedig, hogy eladtuk ugyan a készleteinket, de ennek komoly hányada nincs még kifizetve. Amikor legjobban kellene a pénz, akkor nem jutunk hozzá. A fizetési határidők nagyon lassan rövidülnek. Bár a gazdasági nehézségeken már túl vagyunk, de úgy látom, még egy-két év, mire teljesen kilábalunk belőle. Belföldi forgalmunk 30 százalékkal esett vissza, ezért csökkenteni kellett a létszámot a palackozási munkák miatt.

DunaBor: Terveznek-e ennek ellenére valamiféle fejlesztést mostanában?

Szőke Sándor: A borászat gyorsan fejlődő ágazat, ami technológiát beépítettünk néhány éve, azon már korszerűsíteni, fejleszteni kell, hogy lépést tudjunk tartani a piac követeléseivel. Kinőttük az erjesztőparkot, ezért fejlesztenünk kell. Szeretnénk kialakítani egy új vörösbor-erjesztő teret is. Bár 8000 hektó hűthető erjesztőterünk van, ám egyre inkább rövidül, összecsúszik a szüret időpontja, egyre kevesebb idő áll rendelkezésre a szőlő feldolgozására. Régen két hónapig is eltartott a feldolgozás, ma van, amikor négy hét alatt le kell bonyolítanunk. Nagyon költséges a fahordók fenntartása, az ászoktér így gazdaságtalan, egy része helyett acéltartályokat szeretnénk beállítani. Emellett szőlészetben-borászatban szeretnénk a működéshez szükséges eszközöket, gépeket megújítani.

DunaBor: Családi borászat az önöké…

Szőke Sándor: A fiam, Szőke Tibor, két éve mérnök borászként végzett, nemrég tért haza szakmai gyakorlatáról, Kaliforniából. De rajtam és a fiamon kívül még jogászlányom, dr. Szőke Anita is részese és tulajdonosa a gazdaságnak.

DunaBor: Az alföldi borászat közösségi életében, irányításában is aktív szerepet vállal…

Szőke Sándor: 2007 óta vagyok a Duna Borrégió elnöke, előtte több éven át voltam a borászati bizottság vezetője. Ma az ország talán legjobban működő régióját alakítottuk ki. Próbálunk a közös érdekek mentén előre haladni, azokat érvényesíteni, közös stratégiát kialakítani. Úttörők voltunk ebben, ma már az országban újraszerveződnek a régiók, már három létre is jött. Ezek segítségével, alulról építkezve meg kell teremtenünk a magyar szőlész- és borász-szakma érdekképviseletét.


« Vissza az előző oldalra