2009. november 9-én írom e sorokat, a berlini fal éppen 20 éve omlott le. Gyakorlatilag semmi közöm nem volt hozzá, hacsak annyi nem, hogy gyerekkori barátommal, M.-mel a megelőző háromnegyed évet kvázi Nyugat- és Kelet-Berlinben töltöttük mindenféle áru feketekereskedelmével.

Nos, nyilván mindenki ismeri már a történteket, erről tulajdonképpen csak érintőlegesen szól e publi. Mert a helyzet az, hogy a dolog kezdi túlnőni magát, már nem arról szól a történet összefüggéseiben nézve, hogy a sztárborász meg a glicerin…

Pár hónapja azt látta, hogy megint, most nem sziget, hanem Sziget. Várta. Megvette a jegyeket. A fiainak is. Kiment, nem egyedül, hanem ötvenezred magával. Aztán bejött Pici Bácsi, elkezdte játszani a Fiút, ő meg sírt három és fél órán keresztül.

Kissé csapongó utunk végén, ó szomjas Olvasó, összefoglalnám, magam hogy gondolom ezt az egész bor-dolgot. Néhány elméleti és gyakorlati következtetést összefoglalva, az a véleményem, hogy a legjobb, ha egyáltalán nem iszunk. (Részlet a szerző Hogyan legyünk alkoholisták? című könyvéből)

A tél hidegébe kirángatott disznó fejére egy hatalmas, kétágú etvaszt illesztenek, csakhogy nem zene ömlik ám belőle, hanem a láthatatlan villanyosság, a disznó pedig paradox módon egyik pillanatról a másikra összeomlik, mint amikor leoltják a villanyt. (Részlet a szerző Hogyan legyünk alkoholisták? című könyvéből)

Mert 2008. október 8-án, Budapesten, este hat óra tájban személyesen találkozhattam, és pár szót válthattam is gyermekkori bálványommal, John McEnroe-val, és talán nem hiszik el, de a bornak, a borászatnak köszönhetem ezt is...

Az utóbbi időben egyre gyakrabban látogatok Hegyaljára. Látom, hogy hegyoldalakat hódítanak vissza, ültetvényeket újítanak fel, Mád és Tokaj virágzik, düledező pincéket és kúriákat restaurálnak...

A november utolsó hetének elgondolkodtató híre volt, hogy különvált Árvay János és a pincészetbe befektető Sauska Krisztián. Nem a konkrét ügyről akarunk itt mélázgatni, hanem Tokaj problematikus fejlődésének tüneteiről.

Most, hogy visszakaptam a jogsimat, ideje lesz valami másról írni. Iuventus ventus – írtuk 2008. februári számunk címlapjára, és jól tettük. Már akkor is sejtettük, hogy kiszabadítjuk a szellemet a palackból.

Valahogy úgy mondják, hogy akasztják a hóhért. Nagy erőkkel feszegettük a zéró tolerancia kérdését, és aktuálisabban nem is válaszolhatott volna az élet, ezen sorok írójának kellett megtapasztalnia, hogy miből is áll ez manapság.

Komoly gond van ebben az országban. Nem arra gondolok. Nem a gazdaságra, nem a népszavazásra, nem a kormányra és az ellenzékre, nem az oktatása, az egészségügyre, satöbbire. Hanem az alapvető állampolgári jogokra.

A BORIGO Tokaj tesztjén olyan eredmény is született, ami a termelő presztízsének nem felelt meg. Mivel ilyen esetben (is) fokozottan figyelünk, visszakóstolunk, eljutottunk egy elvi kérdéshez, ezt fejtegetném...