Tíz év bor: Radovin

A sorok írójának abban a szerencsében volt része, hogy ezt a 10 évet végignézhette, illetve partnerként, üzletfélként végigtapasztalhatta a tulajdonos Radosevics Radován mellett. Egy közös ismerős mutatta be azzal a mellékes megjegyzéssel, hogy ő veszi át a hidegkúti borboltot, érdemes lesz vele bizniszelni. Rövid úton megtudtuk róla, hogy leginkább a külpolitika érdekli, azt is, hogy két évet élt korábban Londonban, így volt némi rálátása az ital iparra és kereskedelemre, ugyanakkor mivel a helyzet már akkor is olyan volt, mint a bevezetőben megénekelt szituáció, az ember sok mindent gondolt… De elindult az együttműködés, és a sorok írja azt látta, hogy a bolt megy, sőt jól megy, a választék gyorsan bővül, Radován tanul,(néha a saját kárán…), járja az országot, új tehetségeket próbál felfedezni, érdekes magyar és külföldi tételek sorát tartja a polcon, és mindemellett közvetlen és olykor még jó is a kedve… Mert bizony néha morózus volt… Mégpedig azért, mert azt látta, hogy bizony borász és kereskedő sem tartja be mindig a megállapodásokat, mindenki csak a mai hasznot nézi, ő pedig az építkezésben, a hosszú távú dolgokban hisz…

Így teltek az évek, a kis bolt Hidegkúton köszönte jól volt… Aztán 2008-ban egyszer csak jött a hír, hogy újabb bolt nyílik Radován keze alatt, mégpedig a Pannónia utcában. Itt más koncepcióval, más termékszerkezettel kellett dolgozni, és láss csodát: a bolt működik azóta is, hiszen itt is kialakult egy olyan borválaszték, amely a vevők szája íze szerinti, vagyis magas színvonalú, és ami a fő, kivételes ár-érték arányú. Mert ez a fő szempont: olyan ár-érték arányt biztosítani a vevőnek, amely miatt visszajár.




És most elérkezett a 10 éves jubileum, aminek apropóján Radován ismét új boltot nyitott, mégpedig a BAH csomópont tövében, a Hegyalja út Y elágazójában. A koncepció persze ugyanaz itt is, de ott jártunkkor ő nem ezt tartotta fontosnak… Hanem azt, hogy a kulcs partnerekkel, akikkel tíz éve elkezdett együtt dolgozni, azokkal ma is jó a viszonya, legyen az borász vagy nagykereskedő… És ez nem csak frázis: Radován azt látja, hogy a kereskedelem minden szegmensében az elszemélytelenedés felé tart világ, és hogy ez nem jól van így! A nagy kereskedő láncok boltjaiban nem lehet beszélgetni sem a termékről sem akármi másról, a már említett ár-érték arányok teljesen lényegtelenné válnak és legfőképpen: teljesen lényegtelenné válik az a termelő, aki az áru mögött van. A magyar vásárló pedig – legyen az magánszemély vagy cég – azt kell hogy szem előtt tartsa, hogy a helyi kiskereskedőktől vásároljon, mert azzal mozdítja elő a szűkebb és tágabb környezetét… És ez nem mellverős nacionalizmus, hanem okosan felfogott gazdasági és erkölcsi kérdés. És éppen ezért tartja nagyon jó terepnek a borkereskedelmet, mert itt a fogyasztó még kíváncsi a borászra, és ezt a kíváncsiságot részben a kereskedő tudja kielégíteni személyes meggyőzéssel.




És markáns véleménye van a mai magyar vállalkozási állapotokról… Mert minden duma ellenére nem azokat segíti senki, akik családi vállalkozásként, esetleg több generáció bevonásával, egy szakmáért érzett elhivatottságban dolgozik, akik felvesznek pár alkalmazottat és így munkát adnak országosan sokezer embernek… Ugyanakkor még sincs más út, és ez magyarázza a legrosszabb időkben is végigvitt terjeszkedést: e generációnak ez a sorsa, fel kell építeni a semmiből egy vállalkozást, amit majd valaki továbbvisz… És Radován már tovább gondolkodik: újabb üzleteket tervez, álma pedig egy olyan borbár, amely az egyszerűségével fog hódítani, és amellyel kapcsolatban Radován fejében már kezd összeállni a kép.