Az tényleg nagyon izgalmas dolog, amikor egy valamilyen ország/régió nagy borait odapattintjuk a világelit mellé, mutassák má’ meg, hogy mit tudnak. Csinálunk ilyet magunk is néha titokban, és az előkép naná módon Párizs.

Tulajdonképpen már harmadszor adunk közre Királyudvar évjárat bemutatót a BORIGO hasábjain, a nyájas olvasó persze kérdezheti: miért e nagy figyelem? Nos, egyfelől Anthony Hwang tart ilyet (értsd: más nem nagyon), tehát van mit megírni, másfelől ez a pincészet tagadhatatlanul kedvenceink közé tartozik.

A napokban e sorok írója átszervezte a BORIGO ízemlék készletének logisztikáját, ennek során egy régen elfeledett tételt vetett felszínre a vakszerencse.

2009. szeptember 12-én a Gundel Étteremben nagyszabású dupla vertikális kóstolóval mutatkozott be a Chateau Cos D’Estournel és a Tokaj Hétszőlő, az apropó pedig az volt, hogy azonos kézbe került a két birtok.

Már szinte unjuk – mondhatnánk duzzogva, ha Montalcino-t egyáltalán meg lehetne unni valaha. Miután sok tucat 2004-es Brunello-t kóstoltunk a Benvenuto-n (és írtunk meg áprilisban), most újabb 10-nek a bemutatása következik – természetesen ismét a Montalcino Borszaküzlet jóvoltából.

Láthatóan eljutott egy olyan szintre a magyar borászat, hogy pincészetek tömegeinek kezd lenni egy-egy borából értékelhető mennyiségű évjárata lenni. Szerencsére Tokajban is így van ez, legutóbb Szepsy István és az Oremus száraz furmintjait mutatjtk be, most pedig úgy hozta a sors, hogy a Béres Szőlőbirtok hasonló tételeit kóstolhattuk.

Herczeg Ágnes nevét csak mostanában kezdi megtanulni a borszerető közönség, pedig már másodéves a WSET londoni diplomakurzusán, 2009 áprilisi számunk óta kóstoló csapatunkban is részt vesz. Ezen kívül érdekes kóstolókat is szervez, egy ilyenre kaptunk meghívást még februárban.

Egészen különleges élmény minden alkalommal, ha magyar borokat hasonló típusú, stílusú, a nemzetközi vérkeringésben sokkal jobban résztvevő tételekkel, teljesen vakon hasonlíthatunk össze.

Most a Vylyan Cabernet Sauvignonok kerültek terítékre, ugyan nem az összes évjárat, hanem csak azok, amelyeket a pincészet kifejezetten élőnek, érdekesnek tart manapság is.

Blaufrankischland a BORIGO-ban! Nagyon vidám dolog, ha ikerpincészetek borait hasonlíthatjuk össze, ráadásul ha ugyanazt a fajtát, jelen esetben a kékfrankost.

Bock József egyedülálló bravúrt hajtott végre, a Bock Cuvée-vől 15, azaz tizenöt évjáratot mutatott be 2007. május 6.-án a Hotel Corinthiában egy nagyszabású kóstoló és vacsora keretében.

Az utóbbi írásaimban rengeteget „kollektáltam” külföldről, éppen itt az ideje, hogy kicsit szétnézzek saját házunk tájékán, hátha találok valami elfektetnivalót.

Na jó, vertikális, ilyenkor év vége felé az ember már nem egészen beszámítható. Gondoltuk kóstolunk egyet, mégpedig a pincészet méltán híres zenit édessorát.

Valószínűleg a 2005-ös évjárat a kivételesen jók között fog szerepelni a francia borok történelmében. Rhone-ról, illetve Chateauneuf-du-Pape-ról a már szóltunk, most a pinot noir hazájáról, Burgundiáról ejtenénk néhány szót.

Csomagot hozott a posta. Tudtam persze előre, hiszen Csutorás Ferenc, magyarul Csuti már jelezte a telefonban, hogy küld valami különlegeset, de az ember azért meglepődik, mert persze nem tud észben tartani semmit.

Sűrűn van úgy, hogy a borfirkászt meghívják borkóstolóra. Ezek általában jó hangulatú rendezvények, ahol a legtöbb esetben azért – lássuk be – mégsem a borokon van a hangsúly. De van úgy, hogy igen.