A CSERSZEGI FŰSZERES

A magyar szőlőnemesítés a II. világháború után nagy lendülettel, új célkitűzéssel kezdődött a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetekben (Badacsonyban, Egerben, Kecskeméten, Pécsett, Tarcalon), a Kertészeti Egyetemen (Budapesten) és az Agrártudományi Egyetemen (Keszthelyen). A nemesítők olyan hibridizációs programot terveztek, amelyből a termesztett szőlőfajtáknál nagyobb termésbiztonságot, jobb minőségű és korábban érő fajtákat reméltek. A borszőlőfajták nemesítésénél volt, aki az amuri vadszőlővel, mások a Seyve Villard (franko-amerikai) hibriddel, megint mások, így Dr. Bakonyi Károly is az eurázsiai fajtákkal próbálták a nemesítési céljaikat megvalósítani, azaz a rügyek téltűrését és a betegségekkel szembeni ellenállást fokozni, a termés- és vesszőérést korábbi időre hozni, magas cukortermést elérni, a bogyókban finom savakat és zamatanyagokat növelni. Az anya- és apafajtákat – amelyek hibridjei (utódai) közül remélték a nagy teljesítményű fajtákat – génbankokból és a nemesítési elődöktől használták keresztezéseikhez. Dr. Bakonyi Károly is visszanyúlt elődei fajtáihoz, jelen esetben az Irsai Olivér szőlőfajtához.

Ehhez először Magyarország első és világhírű szőlőnemesítője, Mathiász János Bronnerstraube és a muscat ottonel fajták hibridizációjából Stark Adolf szelekciója során született meg a világ legkorábban érő, muskotályos ízű csemegeszőlő-fajtája, a csabagyöngye (ma ez a fajta a Nemzeti Fajtajegyzékben borszőlőként szerepel). Ezt az igen korán, július végén érő fajtát Kocsis Pál Kossuth-díjas szőlőnemesítő a pozsonyi fehér későn érő fajtával keresztezte. A kapott magoncok közül emelte ki és szaporította el a borkereskedőről elnevezett Irsai Olivér korai érésű és muskotályos ízű szőlőfajtát.

Bakonyi Károly szőlőnemesítő felismerte a fajta értékeit és alkalmas genetikai anyagnak vélte a keresztezési kombinációihoz. A muskotályos Irsai Olivér keresztezési partnerének a Dél-Tiroli Tramin községből származott, fűszeres ízű piros tramini fajtát választotta. E két genotípus hibridjei között találta meg azt az ígéretes egyedet, amely cserszegi fűszeres néven vált közismertté. Így a nemesítők stafétabotként adták tovább fajtáikat, s keresztezéseik eredményeként sok értékes tulajdonság együtt öröklődött át az utódokba, gazdagítva az új genotípust. Megszületett a cserszegi fűszeres, a legsikeresebb magyar fehérbort adó fajtánk.

A fajta kipróbálása Cserszegtomajon, majd több borvidéken történt. Az 1970-es évek közepén a nemesítője saját maga oltotta fajtakísérletben Helvécián az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézetben a nemes rügyeket az alanyokba. Helybenoltással a gyökeres alanyok hajtásaiba zöld és fás rügyeket oltott. A termelő üzemek (termelőszövetkezetek, állami gazdaságok) is lehetővé tették fajtakísérletek beállítását, ebben élen járt Soltvadkerten a Jóreménység Szakszövetkezet, ahol nagyszerű szakvezetés szervezte, irányította majd értékelte a fajtakísérleteket. Ennek eredménye, hogy ezen a helyen időben felismerték a fajta értékeit és ma itt található az ország legnagyobb felületű cserszegi fűszeres ültetvénye, több mint 500 hektár. Soltvadkert város tehetséges borászai (pl. Font Sándor, a Frittmann Testvérek stb.) rendszeresen, évjárattól függetlenül készítik a remek cserszegi fűszeres borokat.
Az elmúlt 30 évben az ország különböző területein tanulmányozták a fajtát a kutatók. Ezekből a tapasztalatokból és kísérleti eredményekből adjuk közre e helyen a legfontosabb információkat, amelyek a fajtát jellemzik és dicsérik, éppen a sok-sok értéke miatt.




Származása



Keszthelyen, a Veszprémi Egyetem Georgikon Karának (a volt Agrártudományi Egyetem) Kertészeti Tanszékén dr. Bakonyi Károly 1960-ban az Irsai Olivér és a piros tramini borszőlőfajták keresztezésével állította elő. Mivel a nemesítés és a hibridek kiértékelésének helye a Keszthely melletti Cserszegtomaj volt, és a kiemelt egyed bogyói fűszeres ízűek, ebből alakult ki a cserszegi fűszeres fajtanév. 1982-ben kapott állami elismerést és a nemzeti fajtajegyzékben fehérbort adó fő borszőlőfajtaként szerepel.

Elterjedése



Magyarországon az ültetvényeinek felülete ütemesen megnőtt, s ezzel a területek nagysága szerint az ország negyedik helyén álló szőlőfajtája.

1985-ben: 203 ha
1997-ben: 1529 ha
2000-ben: 2120 ha
2009-ben: 3352 ha

A területnövekedés mindig rámutat a szaporodó fajta értékeire, hiszen a szőlészek és a borászok fantáziát látnak termesztésében. A szocialista nagyüzemek nagy szerepet játszottak a fajta terjedésében, manapság pedig a magán szőlőtermesztők folytatják ennek az értékes fajtának termesztését. A fajta különösen az 1984/1985-ös (-24,5 °C) és az 1986/1987-es (-29,2 °C) tél után kezdett nagymértékben elszaporodni, elsősorban a téltűrésének köszönhetően. Különösen az alföldi borvidékeken (Csongrádi, Hajós-Bajai és Kunsági) terjed, de több hegyvidéki borvidéken (Etyek-Budai, Balaton-felvidéki, Balaton-melléki) is jelentős felületen található.
Ma már külföldön is érdeklődnek a fajta iránt és telepítik szaporítóanyagát. Jelenleg a cserszegi fűszeres ültetvények megtalálhatóak a szomszédos országokban: Romániában, Szerbiában, Szlovákiában és Szlovéniában és több további országban (Dél-Afrikában, Kaliforniában és Kínában) kipróbálás alatt van. Borát a fogyasztók rövid idő alatt megkedvelték, félédes, édes bora a hölgyek kedvencévé vált.

Morfológiai leírása



Tőkéje középerős növekedésű, lombsátra vékony és sűrű. Viszonylag kevés hajtást nevel a tőke, de azokon kicsi és sok hónaljhajtás fejlődik, ami besűríti a lombozatot. A vesszők egyenesek, rajtuk a szártagok (internódiumok) középhosszúak, némelykor rövidek. Színük barnás-bronzos, mintázatuk csíkos, tapintásuk bordás, a nódusznál sötétebb barna. A rügyek kicsik, hegyesek, csokoládébarnák és csupaszok. A fakadó rügyek enyhén bronzoszöldek és pókhálósak. A hajtások 10-15 cm-es korban bronzoszöldek, pókhálósak, fényesek, és a bennük fejlődő virágzatok bronzoszöldek és pókhálósak. A hajtások vége, a vitorla bronzoszöld, csupasz és fényes. A hajtások szártagja vöröseszöld, pontozott, pókhálós, alig hamvas. A nyári rügyek vörösek és csak pókhálósan szőrösek. A hajtásokon a kacsok képződése szabálytalan. A kacs rövid (15 cm), változó elágazású (kétszeres vagy háromszoros), zöld és pókhálósan szőrös.




A levelek lemeze középnagy, ötszögletű, karéjos. Karéjainak száma határozottan öt. Vállöble nyílt, alapját a levéllemez határolja, alakja nyitott ék alakú, középmély. Az oldalöblök határozatlanok, hol nyíltak, hol zártak vagy záródóak, keskenyek, alapjuk hegyben végződő. A levéllemez felülete sima, olajzöld, puha szövetű, igen hajlékony, bőrszerű és tapintása nem zsíros, állása hullámos. A levél fonáka szőrösödő, a serteszőrök csak az ereken fejlődnek. A levél erezete zöld. A levéllemez ősszel sárgára színeződik. A levél széle fűrészes-csipkés, sekélyen és sűrűn bemetszett. A csúcsfogak kissé megnyúltak. A levélnyél középhosszú (5-8 cm), tapintása bársonyos, szőrzete gyéren serteszőrös, kissé lapított és lilásan csíkos. A levélalap (cikatrix) nagy.
A virágzata viszonylag kicsi, a szárcsomóból fejlődik, fürtvirágzat, benne 140-160 virág fejlődik. Virága hímnős, termője körte alakú.

A fürtök középnagyok (200-210 g), vállasak, közepesen tömöttek, a bogyók száma 90-110. A fürtkocsány hosszú (3,5-4,0 cm), egyenletes vastagságú és erős szövetű, színe zöld, néha bronzos árnyalattal. A bogyók kicsik (1,8 g), gömbölyűek, néha kissé megnyúltak, sárgás vagy lilás rózsaszínűek, túlérve borostyánsárgára fakul és foltos lesz. A bogyóhéj kissé hamvas, vékony, közepesen szemölcsös. A bogyókocsány középhosszú. A kocsánykorong harang alakú. A bogyóecset rövid és színtelen. a bogyóhús lédús, savas, finom fűszeres ízű. A bogyókban 4-4 mag fejlődik. A magok kicsik, zömökek, rozsdabarnák, törzsük szív alakú és csőrük rövid.

Fenológiai jellemzői



Korán fakad, hajtásai intenzíven fejlődnek és korán is virágzik. Virágkötődés után a bogyók egyenletesen fejlődnek és a zsendülés már augusztus közepén elkezdődik és a fürtök szeptember második dekádjában beérnek. A terméséréssel párhuzamosan a vesszőérés is lezajlik. Az érett vesszőkről a sárga lombszíneződés után, október végén, november elején a levelek lehullnak. Rövid tenyészidejű, mert a vegetáció időtartama rügyfakadástól érésig 152 nap, rügyfakadástól lombhullásig 195 nap.

Termesztési adottságai



Rügyei termékenyek, fagy- és téltűrőek, virágai jól termékenyülnek. Bogyói nem vagy csak alig rothadnak, a peronoszpórával szemben levelei ellenállást mutatnak és a lisztharmatra is csak közepesen érzékeny. Korán érleli termését és vesszőit, és így ezen tulajdonságai elősegítik nagy termésbiztonságát. Fürtkocsánya nem törik és kedvező hosszúsága könnyű szüretelést kínál. Bőtermő, fürttermése akár 10-14 tonna/hektár is lehet. A bogyók cukorfoka átlagosan 18-20 Mm°, de nem ritka a 23-25 Mm° sem. A titrálható savtartalma 7-13 g/l. Kiváló minőségű borok készítésére alkalmas. A fajta nagy értéke termésének fűszeres íze és minden évben kialakult megbízható savtartalma. Sok hónaljhajtást nevel, ami egyrészt sok zöldmunkát követel, másrészt nagyon intenzíven termeli az asszimilátákat, s ez minőségfokozó. Tápanyag- és vízigényes. Szárazságban és túlérésben bogyói néha peregnek, ami szakszerű termesztéstechnológiával kiiktatható.

Környezeti igénye és termesztési technikája



A cserszegi fűszeres a kontinentális éghajlaton igenjól tenyészik. A fagyos teleket akár -21°C-ig is jól tűri, ilyen hőmérséklet mellett jelentősebb fagykár nélkül. Ennek egyik oka a rövid vegetációs időszak, hiszen termését korán beérleli, a másik ok pedig a vesszők jó felkészülése a nyugalmi időszakra. A vegetációban, különösen a termésérés idején a szárazság (vízhiány) megviseli tőkéit, ezért jó vízgazdálkodású talajokon és oltványokkal érdemes ültetvényeit kialakítani. Az évenkénti termésingadozása aránylag nagy túlterhelés és vízhiány esetén. Jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag talajokon nagy terméshozamra is képes.

Cserszegink az intenzíven fejlődő és termő fajták közé tartozik, ezért tőkéinek művelésmódját szakszerűen kell megválasztani a talaj tápanyag- és vízgazdálkodásának megfelelően. Ha ezek a feltételek rendelkezésre állnak, akkor életerős, nagy teljesítményű és hosszú élettartamú tőkéivel alakítja a szőlőültetvények produkciós potenciálját.




A Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben Kecskemét-Miklóstelepen alacsony (1,0% alatti) humusztartalmú homokon művelésmód kísérletet állítottunk be több borszőlőfajtával, saját gyökerű tőkékkel. Ezek között szerepelt a cserszegi fűszeres is. A tőkéken beállított művelésmódok a következők voltak: alacsony művelésmód: fejművelés (1), magas művelésmódok: vízszintes kordonú: magaskordon, Perold, Guszejnov, egyesfüggöny, GDC (2.1), függőleges kordonú: Vertico (2.2.), ernyő (2.3)
Eredményként művelésmódonként nagy eltéréseket kaptunk a fürttermés tömegében, a must cukorfokában és titrálható savtartalmában. A legkedvezőbb eredményeket az ernyő művelésű tőkék adták. Az is bebizonyosodott, hogy homokon ez a fajta fejművelésre nem alkalmas. A magasan kialakított kordonkarú művelésmódoknál víz- és tápanyagszállítási problémák keletkeztek ebben a saját gyökerű ültetvényben. Vízhiányos (száraz, aszályos) időszakban elégtelen volt a tőkék felső részeinek vízellátása, a felső hajtások növekedése. A fürtök és a bogyók kicsik maradtak, olykor fonnyadtak. Kísérleteink alapján az ernyő művelést ajánljuk a fajta művelésmódjának, mert a fényellátottsága jó, a talajtól nincs túl magasan a termőfelület, 80-100 cm magasra a vízszállításhoz a gyökérnyomás elegendő, kedvező lombsátor alakítható ki, a fürtzónában a fürtök egyenletesen fejlődnek és érnek, és gépi szüretre is alkalmas. Tapasztalható, hogy több termőhelyen, történelmi borvidéken elterjedt az egyesfüggöny művelésmód ennél a fajtánál. Ezek a tőkék nagy termést adnak, még elegendő minőségű (cukor- és savtartalmú) fürttermést is hoznak. Ezesetben viszont csökken a tőkék egyébként hosszú élettartama, mert ezen a művelésmódon túlterhelik azokat, és sajnos a kartartó huzalok a dörzsölődés során megsebzik a karokat és ott befertőződés után az ESCA és az Eutypa gyorsan terjed, ami korai tőkepusztulást okoz. Ennek következtében jelentős tőkehiány alakul ki, ami gazdaságtalanná teszi a termelést.

Rövid- és hosszúelemes metszéssel egyaránt termeszthető. Vesszőit könnyű metszeni, azok hajlékonyak, így a metszéskor meghagyott szálvesszők lekötözése nem jelent gondot. Szüretelni könnyű a szakszerűen kialakított tőkeformákon, különösen az ernyőn és az egyesfüggönyön. Fürtjei a hosszú kocsány és a kedvező fürtforma miatt könnyen leválaszthatóak a vesszőkről. Kézi szüret mellett a fajta termése géppel is könnyen és veszteségmentesen szüretelhető, ugyanakkor túlérésben, aszályos időszakban és túlterhelt tőkéknél bogyópergés fordulhat elő, ami a helyes szüreti idő megválasztásával kiküszöbölhető.

Ökovalenciája



Az a szőlőfajta, amelynek a produkciója többféle környezetben is azonos szinten marad, széles ökovalenciával rendelkezik. A cserszegi fűszeres többféle mikro- és mezoklímájú borvidéken nagy teljesítményű és biztonságosan termeszthető azonos szüreti eredményekkel. Ez azt jelenti, hogy a szőlő areálján belül több termőhelyen azonos teljesítményű mind termésmennyiségben, mind termésminőségben.

Irodalmi adatok alapján tanulmányoztuk a fajta ökovalenciáját négy termőhelyen (Gyöngyös, Keszthely, Szigetcsép és Sremski Karlovci) és négy évjáratban (1982, 1983, 1984 és 1985) magaskordon művelésen. Az eredmények arra utalnak, hogy a cserszegi fűszeres fürttermése erőteljesebben függ a termőhelytől. mint az évjárattól. Ez azért is van, mert a termésbiztonsága jó. A mustok cukorfoka kiegyenlített a termőhelyeken és az évjáratokban, ami ennek a tulajdonságának genetikai meghatározottságát jelzi. A mustok titrálható savtartalma pedig az évjáratokra jobban reagált, mint a termőhelyi hatásokra. A sav mennyisége a meleg és száraz évjáratokban ugyan lecsökkent, de borkészítésre még ez a mennyiség is nagyon megfelel. A síkvidéki területeken alig, a hegyvidéki ültetvényekben a bogyók 20-30 %-ban rothadtak túlérésben.

Bora



A kedvező termesztési jellemzők mellett a borszőlőfajta igen fontos értéke a kiváló italú bora. A pohárban mindig elegánsan, csillogóan tisztán és tükrösen megjelenő borából tárulkozik az intenzív fűszeres illat, amely gyakran már muskotályosra emlékeztet. Ez az illat az ízekben is megjelenik egy határozott és sajátos savgerincre építkezve. A savak besimulnak a magas cukormentes extrakttartalomba, így élüket, sarkosságukat elhagyva legömbölyödnek. Önállóan is igen értékes, a modern ízlésnek megfelelő fehérbor. Bizonyos évjáratokban az intenzíven és töményen megjelenő, ugyanakkor kellemes és finom aromaanyagai miatt jó házasítási alapanyag. Ez a fűszeres fehérbor típus a magyar közízlésnek nagyszerűen megfelel, étkezési szokásainkhoz csodálatosan illeszthető. A cserszegi fűszeressel egy új íz- és zamatanyag került a magyar és a világ borászatába.

A Borlovagrendek zászlós boruknak választották már több alkalommal a Cserszegi fűszeres borát. Külföldön már több helyen, borversenyeken és borbemutatókon díjakat adtak finomságára, eleganciájára. A szép palackba felöltöztetett borok kelendőek borpiacokon. Ljubljanában (1980-ban) 2000 bor vetélkedőjében nagydíjat nyert. Angliában 7500 bor között 1998-ban az év borának választották azt a bort, amelyet Kamocsay Ákos főborász Neszmélyen a Hilltop borászati üzemben készített. Több alkalommal kapta meg a Vinagora nagydíját.

Összefoglaló



Elmondható, hogy a cserszegi fűszeres egy modern szőlőfajta. Intenzív magasművelésre alkalmas, termésbiztos, zamatban gazdag, fűszeres illatú és ízű, savakra építkező bort ad. Termesztési műveletei jól gépesíthetőek, víz- és tápanyagellátásra igényes. Ültetvényeinek hosszú élettartama csak akkor várható, ha tőkéit nem terheljük túl, és ha az ültetvényei nem szenvednek vízhiányban. Bora jól kezelhető és kiváló minőségű. A fajta – genotípusos adottságait kihasználva mind a termesztésben, mind a borászatban – megtalálta helyét a magyar borvidékek fajtaszerkezetében éppen úgy, mint a borpiacon. Érdemes termeszteni és érdemes kiváló minőségű borát fogyasztani.

Dr. Hajdú Edit


« Vissza az előző oldalra