Eleganica és luxus egy csempésztől és egy katonától

A konyak Dél-Nyugat Franciaország egyik régiójáról kapta nevét, arról a Cognac régióról, amely végső soron, az ott készülő brandy-ről, vagy ha úgy tetszik párlatról vált nevezetessé. A régió évszázadokkal ezelőtt még elsősorban só kereskedelméről, majd később borairól volt ismert. Hogy ne lett volna az, hiszen Cognac bora, a középkor századaiban az angol király kedvelt itala volt. A konyak különleges minőségét végül a 17. században ismerték fel, valamikor XIII. Lajos és Richelieu Bíboros idején, és csak egy századdal később indult meg az a vállalkozó kedv, amely aztán létrehozta a legnagyobb Cognac Házakat. Ekkor érkezett a régióba Jean Martell, aki addig csempészetből kereste a kenyerét, vagy Richard Henessy, a francia hadsereg volt tisztje. Ez a furcsa pár alapozta meg a konyak minőséget, amely a történelem során mindig felülmúlta az egyéb párlatok minőségét.

De mitől is jó a konyak? Csakúgy, mint a borok esetében a legfontosabb a terroir. Szigorúan körülhatárolt régió ez. Itt szüretelik a szőlőt, itt dolgozzák fel, itt párolják le és itt is érlelik. Hihetetlen talán, de ugyanabból a szőlőből, ám különböző területekről szüretelve, ugyanúgy vinifikálva és lepárolva, majd ugyanabban a hordóban, azonos ideig érlelve, nagyon különböző karakterű párlatokat kapunk. A legfinomabb konyakok a régió szívéből, Grande Champagne-ból származnak, ezt öleli körül Petit Champagne, majd észak-nyugaton The Borderies, amelyet rendkívül intenzív gyümölcsös-pörkölt magvas aromái tesznek össze nem téveszthetővé. A két Champagne alrégiót a Fins Bois öleli körül – innen kerülnek ki a leglágyabb, legelegánsabb konyakok, leginkább vadvirágok illatát idézve.

Egyetlen liter párlat elkészítéséhez 9 liter alapbor szükséges, és a lepárlás folyamatát kétszer megismétlik.

Ideális körülmények között a konyak alapjának szánt szőlő gazdag gyümölcsösséget mutat és mindössze 8-9 % potenciális alkoholtartalommal bír, ami azt jelenti, hogy a gyümölcs cukortartalma a szüret időpontjában nem lehet túl magas. Cognac-ban három engedélyezett szőlőfajtával dolgoznak: Colombard, Folle Blance és Ugni Blanc. Erjesztés után a friss bort amilyen gyorsan csak lehet desztillálják, azaz lepárolják, amelyhez tradicionális vörösréz lepárlót használnak. Egyetlen liter párlat elkészítéséhez 9 liter alapbor szükséges, és a lepárlás folyamatát kétszer megismétlik. Az első után kapják az ún. brouillis-t, egy alig 30% alkoholfokos párlatot, amely a végtermék már minden szükséges jellemzőjével rendelkezik. Mi szükség van akkor a második lepárlásra? Nos, ily módon koncentrálják az aromákat és egyéb összetevőket, például az alkoholt, amely ekkor már eléri a 70%-ot. No, nem kell megijedni, a nyers párlat ekkor még távol van attól a nemes nedűtől, amit a palackban találunk. A kétszeres desztilláción átesett nyers alapanyag olyan lehet, mint mondjuk egy fűszerbomba, amely megfelelő arányú hígítást és további feldolgozást, esetünkben hosszas érlelést igényel. Ez a lépés legalább olyan fontos, mint a korábbiak, ha nem a legfontosabb. Valamennyi konyakot francia fahordóban érlelnek. Természetesen fontos, hogy milyen korú, és milyen fából készült hordót használnak. Minél idősebb a hordó, annál könnyedebb stílust eredményez. A Charente folyó mentén érlelő-házak százaiban pihentetik, nem kevesebb, mint 20-40 évig a hordókat. Ezekben a nedves pincékben, kedvező feltételek mellett érlelik a párlatot, amelynek alkotóelemei kémiai reakcióba lépnek a hordó tanninjával és integrálják annak vaníliás-fűszeres aromáit. Az érlelés során évente körülbelül 3% elpárolog, amely azonban hozzájárul az érlelő pincék nedves klímájához és atmoszférájához. Ezt az elpárolgott mennyiséget nevezik „part des anges”, az angyalok jussának. Meg kell jegyeznünk, hogy a konyak kizárólag a hordóban érik, palackban – ellentétben a borral – erre már nem képes. Az elvárt érlelési idő leteltével a különböző (a konyak-mester által kiválasztott) hordók tartalmát házasítják. (Ez az utolsó, a stílust lényegesen meghatározó tényező a konyak készítése során.) Ekkor a párlat, bár sokat veszített erejéből, még mindig jóval magasabb alkoholfokkal bír, mint amivel aztán kereskedelmi forgalomba kerül. A párlatot tehát desztillált vízzel hígítják az előírt 40%-ra. Azért használnak desztillált vizet, hogy a vízben található ásványi anyagok íze ne befolyásolhassa a konyak hosszú évek során kialakult aromavilágát, azt, amely immár stílusa a konyak háznak.


Nem ejtettünk szót azokról a misztikus betűszavakról, amelyek ugyancsak összefüggésben állnak a konyak minőségével. Ezek a rövidítések az érlelés hosszára engednek következtetni, és ha feltételezzük hogy a konyak annál nemesebb és kiválóbb, minél hosszasabban érlelték, úgy annak minőségére is. Ezek között az alábbi táblázat segíti az eligazodást.


VS *** Very Special - különleges A házasítás legfiatalabb összetevője is legalább 3 éves. Általában 3-7 éves.
VSOP **** Very Special Old Pale – különleges, halovány és idős A házasítás legfiatalabb összetevője is legalább 5 éves. Általában 5-15 éves.
XO ***** eXtra Old – extra idős A házasítás legfiatalabb összetevője is legalább 7 éves. Általában 7-40 éves.
Napoleon - Egyes Házak a legfinomabb konyakot Napoleon nevével tüntetik ki.
Paradise - Különleges pincében, különleges körülmények között érik.


A „Big Four”, vagy a „Nagyok Négyese”: Martell, Henessy, Courvoisier és Rémy Martin.
Az ínyencek és a Cognac Házak a nemes nedű fogyasztásához nagy kelyhű, öblös, tulipán formájú poharat javasolnak. Ezekben elegendő tér van az aromák felszabadulásához. Ha különböző konyakokat szeretnénk összehasonlítani és megadatik a lehetőség, érdemes játszani a hígítással. Vagyis töltsünk mindegyik tételből egy keveset a pohárba, majd 50%-al hígítsuk tiszta, nem hideg vízzel. Így hamarabb felszabadulnak az aromák, és az alkohol csípőssége nem zavarja az orrunkat. Ugyanígy kóstoljuk is meg - csak a játék kedvéért. Ezután pedig élvezzük a következő pohárral hígítatlanul. Mert úgy az igazi.