A „legjobb párlat”
A Hundeszt díjkiosztóján történt valamikor az ősidőkben, de legalábbis még múlt péntek előtt, hogy az eseményt lezáró, és persze mindenki által felvillanyozva várt kóstoló alkalmával vételezhettem egy kis Bestillo pálinkát. Először persze a név kapott meg, nem nehéz kitalálni, honnan jött (gyk: best angolul legjobb, desztillálás = lepárlás), de aztán naná, hogy maga a nedű ragadott inkább magával. Aztán márciusban szinte véletlenül újra beléjük botlottunk, és nem tartott sokáig elhatározni, hogy riportolni fogunk Boldogkőváralja környékén.
Írta:Bányai Gábor Botond, fotózta Teszár Ákos
Merthogy a Bestillo, pontosabban a Boldogkő-Fruit Kft. itten székel, a gyönyörű zempléni hegyek között, ahol az ember mindig úgy érzi, mintha nem is Magyarországon lenne. (Hogy miért, abba most ne menjünk bele.) Szóval, Czakó Gáborral a főzde fiatal társtulajdonosával és vezetőjével teszünk itt meg egy hosszú kört, amiből a következőket desztillálhatjuk:
Az úgy volt, hogy Gábor épületgépész mérnökként végzett, hét évig dolgozott itthon, majd kettőt Új-Zélandon, de amikor hazajött, valahogy azon kapta magát, hogy pálinkával akar foglalkozni. (A fene érti, hogy a mérnökök miért vonzódnak ennyire az italokhoz, bár ha összeszámoljuk például a Műegyetem környéki kocsmákat, valamit már kapisgálhatunk…) Vavrek Zsoltban társat is lelt, így 2005-re elkészült a feldolgozó, ahol első évben még csak bérfőztek, 2006-tól viszont már megjelentek a saját termékek is. Ezekkel rögtön be is neveztek a Hundesztre, ahol a kilenc mintából kilenc kapott érmet, meg championt, meg mindent.
ezen a környéken terem a híres gönci barack, meg persze egy csomó más gyümölcs, itt aztán lehet tobzódni és válogatni. Merthogy válogatni, azt kell.
De egy kicsit előreszaladtunk. Mert ugyanúgy, mint a borászat, a pálinkafőzés is a gyümölccsel kezdődik. Éppen ezért esett a választás Boldogkőváraljára, ezen a környéken terem a híres gönci barack, meg persze egy csomó más gyümölcs, itt aztán lehet tobzódni és válogatni. Merthogy válogatni, azt kell. Saját gyümölcsös (még) nincs, ezért a felvásárlás rendkívül bonyolult és nagy odafigyelést igénylő dolog. Érési időben a nagy felvásárlók megszállják a környéket, és bár a Bestillonak nem kell sok (kábé 700 mázsát dolgoznak fel), de azért meg kell küzdeni. A legjobb– a hiedelmekkel ellentétben – nem a túlérett, hanem a pont érett gyümölcs, így megmaradnak a savai is, ez is ismerős valahonnan. Összesen a már említett kilencféle gyümölcsöt használják, amely tudatos válogatás eredménye, és amelyek a gönci barackon kívül a birs, a piros vilmoskörte, a kökény, a szilva, a feketeribizli, a málna és a szeder. Ez csak nyolc. Ja, a cigánymeggy… A szüret legfontosabb része, hogy a leszedett gyümölcsöt még aznap feldolgozzák, ilyenkor az teljesen ép, utóérés- és baktériummentes lesz. Ez alól a birs és a körte kivétel, ezeket már utóérlelten veszik, mert azt úgy kell csinálni.
Az erjesztés során fajélesztőt használnak. A borászathoz hasonlóan működik a dolog, de ezt itt nem lehet megspórolni. Komoly minőségvesztés alakulhat ki, és Czakó Gábor elmondása szerint a világ összes, nagyminőségű, pálinka jellegű készítménye esetén használják. Az előállítás lelke viszont a lepárló. Ez egy német masina, itthon most kezdenek csak hasonlót gyártani, olyan mint egy túlméretes fúvós hangszer. A lényege az, hogy nem kétlépcsős, hanem egylépcsős, erősítőfeltétes „járgány”, ami sokkal finomabb alkoholérzetet és gyümölcsösséget biztosít. Amit viszont nem terveznek egyelőre, az az érlelt pálinkák előállítása. Az teljesen más fűfaj, tapasztalat sem árt hozzá (azért próbálkozni fognak) és a törvényi szabályozás is nehézségeket okoz.
Apropó törvényi szabályozás. Mint mindenki tudja, a töményszesz előállítás nem egyszerű pálya manapság, sokmilliós jövedéki letét, átláthatatlan adminisztráció és kukacos vámosok (ha már a gyümölcs nem az) állnak össze egy képre. Hogy ne mondjunk mást, a lepárló berendezésre 170 (százhetven) plombát raktak, hogy biztos ne essen senki kísértésbe. És ehhez jön egy hagyományos postaládának látszó tárgy, vagyis az átfolyásmérő, amely leginkább valamiféle korabeli moszkvai egyetem „precíziós” stopperére emlékeztet kivitelben és méretben egyaránt. Czakó Gábor szerint ez a legrosszabb: hogy tulajdonképpen folyamatosan bűnözőnek nézik, aki csal, lop, hazudik, vagy legalábbis megpróbálná, ha tehetné.
De evezzünk, na nem vizekre, hanem pálinkákra. Mint Kollektor rovatunkban is megfigyelhető, a Bestillo pálinkák a gyümölcsről és a rendkívül finom alkoholérzetről szólnak. Mindegyikükön érezni a tökéletes állapotú gyümölcs frissességét és fajtajellegét, valamint a kíméletes feldolgozást. Személyes kedvencünk a gönci barack, amely tökéletesen visszaadja nagymamánk kajszi lekvárjának a hangulatát, és amely igazán remek ár-érték arányt mutat. És még valami: nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy mindezt a főzde már első évben produkálni tudja. Semmi idény eleji forma, semmi tapogatódzás, csak kiváló párlatok azonnal. Biztos a mérnökagy…
« Vissza az előző oldalra
